TÖRTÉNET
(egy fejezet Herold Otto írásából)
Hans gyakran elvitte magával Ottot Váraljába. Vasárnapi ebédek, délutáni mozi, tévézés volt napirenden. Igy volt ez 1969 Karácsony első napján is. Akkor a pár bejelentette, hogy este bál lesz, és oda Ottot is elviszik. Egy kicsit megszédült, amikor megtudta, hogy az Animato játszik. Ez a zenekar akkoriban Bonyhád környékén egy fogalom volt!!! Pici sokat mesélt Ottonak a bandáról. Este nyolc körül, mikor megvették a belépőt, gombóccal a torkában lépett be a kultúrház tánctermébe. Vajon milyen lesz??? Hogyan csinálják ezt a ´´´nagyok´´?
Mikor a zene megszólalt, Otto hirtelen fel méterrel a padló felett találta magát. Létezik ilyen?????? ......Lehet igy zenélni????.......Az Animato szinte perfekt módon adta elő, az akkori vokális számokat. Amikor elkezdték a rágógumi slágereket..Chywy Chywi...Yammi Yammi, Gimmi Gimmi Simon says....robbant a terem. És akkor még ott voltak a bonyhádi gyerekek, akik úgy tudtak rokizni.........Totyi....Vagány....Matyi....Csirke Pisti...az Animato ´´elegáns ´´ oldala , a gimnazisták, ´´kerisek´´....fel kellett dolgozni. Csupa káprázat...ritmus ....dallam...lúdbőr. Szájtátva ült egy sötét sarokban.....Hogy lehet ...lehetne ilyent csinálni. ....egyszer valami meglepő történt.
Tíz óra körül egy magas, fekete hajú , bajszos srác lépett hozzájuk.
-Szevasztok. Tóth Istvánnak hívnak, györei vagyok. Azt hallottam Jani, te basszgitáros voltal a Vanáknál.
-Igen, -mondta a Hans.
- Most szereltem le, a seregben zenéltem. Szólógitáros vagyok. Szeretnék egy zenekart alapítani. Csak jót hallottam rólad. Lenne kedved elkezdeni? A többi tagot majd összeszedjük.
....egy kis csend,.....Hans tamáskodva a Klárira néz......
- De nem velem!!!! mondta a Klári határozottan.-....ebből a zenész életből elég volt.
-Halottad- mondta a Hans.
- Tudsz valakit ajánlani?.
- Próbáld meg az öcsémet. Gyakran hallom, hogy utánoz, basszus funkciókat játszik a gitáron. Szerintem könnyen beletanul.
-Hány eves az öcséd?
- Tizennégy...na ja ...lesz Januárban.
-Hű ez túl fiatal.
.....öt --tíz perc gondolkodás.....megszólal Tóth István
-Tudtok talán egy ritmus gitárost?
Akkor már Otto – elővéve minden bátorságát - ...szólalt meg.
- Igen, a szomszéd srác. Jól kísér jól is énekel. Sok számot kiszedtünk együtt.
-Milyen számokat,--Kérdezte Zööd, mert akkor mar elárulta a becenevét is.
-Hát Beatles, Rolling. Illés, meg ilyesmi, -mondta Otto.
- És ki énekel?-kérdezte a Zööd.
- Ö a szóló énekes, én meg a második szolam. Ö kísér én meg a gitáron játszom a basszust--mondta Otto.
-Ti két szólamban énekeltek?
-Igen. Nem sokat, eddig nyolc számot tanultunk meg.
-Miket?
- Mr Monlight, John es Yoko balladaja, Menetjegy, meg egy pár rágógumi zenét.
-És ti ezt eltudjátok énekelni eljátszani?
- Hát persze. Megtanultuk..
....öt perc csend...
- Gyertek január hatodikan Szombaton hozzam át Györébe. Meglátjuk, mire megyünk. Itt a cím: Árpád utca 13. Délután háromkor.
Otto elmesélte ezt másnap a Picinek.
- Ne hülyéskedj!..., mondta a Pici
- Komolyan mondom. Zöödnek erősítője is van. Meg mikrofon.
-Menjünk?..... Énekeltél már mikrofonba?
- Még nem. Nem lehet olyan nagy dolog....
-....akkor megyünk...... De most akkor az egész téli szünetben gyakorlunk, tanulunk.
Úgy is lett. Két hét napi hét--nyolc óra gyakorlás következett. Még hozzá tanultak öt számot. Volt már egy kis önbizalmuk.
És akkor leírhatjuk a már klasszikus mondatot......
1970 Január hatodikán két tini ballagott a havas földeken Máza vasút és Györe között, Pici és Otto. A ´´poggyász´´ egy gitár volt. Pici akusztikus gitárja. Zööd már várta őket.
